A folyosó suttogása

Bálint egyetlen durva mozdulattal rántotta beljebb a kartondobozt a forduló sötétjébe, elvágva Fekete Zoltán további szavait. A közös képviselő dühösen rázta a felírótábláját, de a kapualjban már megállt az első szirénázó autó, sárgáskék fénnyel árasztva el a lépcsőház repedezett falait. Dr. Bordás András a mellkasához szorította a kezét, Ricsi pedig feszülten hátrált a szuterén lejárata felé.
Ekkor az első emeleti, kopott ajtó résnyire nyílt, és Erzsi néni hajlott alakja suttogva hívta magához Bálintot. A reszkető, mégis gyanakvó öregasszony szemei villogtak a kintről beszűrődő fényben. Félelme ellenére sem bírta ki, hogy ne figyeljen, ne gyűjtse a ház titkait, miközben Zoltán még mindig a folyosókat járta a szabályzatot lobogtatva.
– Bálint, ide figyelj – sziszegte Erzsi néni, miközben ujjával a második emelet felé bökött. – Ne a rendőrökkel törődj. A Dánielnél tegnap éjjel, abban a nagy viharban, egy idegen járt. Láttam a kukucskálón. Valami sárgás borítékot dugott a lábtörlője alá, a fiú meg úgy kapta fel, mintha parázsra lépett volna. Valami bűzlik ott fent, fiam, nagyon bűzlik.
Bálint arca megmerevedett. Felnézett a lépcsőfordulón át a második emelet irányába, ahol Dániel ajtaja épp csak bezárult. A kék villogók fénye ütemesen lüktetett a gangon, mialatt a nehéz bakancsléptek már elérték a főbejáratot.