A folyosó néma üzenete

Kelemen Dániel a másodikon, a félig leengedett redőny mögött állva szorította a telefonját. A kinti, lépcsőházi hangzavar – a pecsétnyomó tompa csattanása, Erzsi néni fentről zúduló, éles kiabálása és a csecsemő sírása – hirtelen elhalványult a kijelző hideg fénye mellett. Egy ismeretlen számról érkezett SMS villogott a képernyőn: „Tudom, mit töltöttél le tegnap éjjel. A szerverek nem felejtenek.” Dániel torka kiszáradt. A hibrid munkában megfáradt adatelemző pontosan tudta, hogy a tegnap esti kétségbeesett kattintása, amellyel átlépte a céges biztonsági protokollt, nem maradt nyomtalan.
Közben a folyosón Enci elfordult a magyarázkodó Bálinttól. Nem bírta tovább nézni a férfi vergődését a karjában tartott csecsemővel és Erikával. Tekintete a faliújságra tévedt, ahol Nóra frissen kiakasztott albérleti hirdetése lógott: szobamegosztás a második emeleten. Enci azonnal letépte a cetlit a telefonszámmal. Muszáj volt új menedéket találnia, még akkor is, ha osztoznia kell a hellyel egy másik idegen lánnyal, Rékával.
Lent a lépcsőfordulóban Dr. Balog Henrik zsebében is megrezzent a készülék. Az ügyvéd hűvös, fürkésző pillantással nézett fel Dániel ajtaja felé, miközben a katasztrófavédelem emberei sárga szalaggal zárták le a pincetorkot. A házban mindenki gyanakodva figyelte a másikat, de a valódi fenyegetés már nem a gázszag volt, hanem a lassan felszínre szivárgó igazságok.