A földszinti ultimátum — új hang

Erika kihasználta Enci meglepett felbukkanását: elszántan átpréselte magát Bálint mellett, és a korlátba kapaszkodva lerohant a sötétedő lépcsőfokokon. Bálint egyetlen elfojtott káromkodással maga mögött hagyta a megdermedt Encit, és a lépcsőfokokat kettesével véve rohant a lány után. A földszinti fordulóban azonban már csak a vaskos zár csattanását hallotta. Erika besurrant Dr. Szabó András magánrendelőjének kopott, zöldre mázolt ajtaján.
Mire Bálint odaért és megmarkolta a kilincset, az ajtó már mozdíthatatlan volt. A biztonsági lánc élesen felcsördült, ahogy az orvos pár centire rést nyitott. Dr. Szabó elnyűtt, verejtékező arca jelent meg a homályos nyílásban; leheletéből az olcsó konyak és az áporodott cigarettafüst szaga áradt. Ijedt, vérben forgó szemeiben rideg számítás villant, miközben a hóna alá csapta az Erikától átvett terhességi papírokat.
– Egy lépést se közelebb, Bálint – sziszegte a háziorvos remegő, de gátlástalan hangon. – Balog Henrik fél órán belül itt lesz a kártyaadósságom miatt. Ha nem hozol nekem kétszázezer forintot készpénzben, hogy leszereljem az ügyvédet, most azonnal kinyitom ezt az ajtót, és megmutatom az egész házinak – legelőször is Encinek –, kit rejtegetsz nálam.
A lépcsőház teteje felől ekkor a dühös Dr. Bordás András hangja visszhangzott, majd egy éles, mechanikus csattanással lecsapódott a főkapcsoló, sötétségbe borítva a teljes földszinti folyosót.