A földszinti rendelő árnyékában

Bálint határozott mozdulattal karolta át Melindát, s a lépcsőházi korláton áthajló, fojtottan suttogó szomszédok kíváncsi tekintete elől kiterelte a lányt a földszinti homályba. A kapualjban még csípett a korom, de a hatósági ellenőrök eltávolodó lépteinek zaja mögött már egy sokkal fojtogatóbb némaság nehezedett az épületre. Két napjuk maradt, s a számlák terhe a megélhetésükért amúgy is naponta küzdő lakók vállát nyomta.
A földszinti magánrendelő ajtaja halk nyikordulással nyílt ki. Dr. Szabó András lépett a kőpadlóra, gyűrött fehér köpenyének szélét gyomrogató, remegő ujjakkal. Az alkohol- és kártyaadóságok hálójában vergődő háziorvos arca hamuszürke volt a rettegéstől. Tekintete a folyosó túloldalára tévedt, ahol Dr. Balog Henrik állt: az ügyvéd egyetlen hűvös, kimért bicentéssel jelezte, hogy a csapda bezárult. Szabó pontosan tudta, hogy a ház fizetésképtelensége az ő személyes vesztét is felgyorsítja.
Fekete Zoltán a postaládák melletti faliújság előtt állt meg. Mappáját a mellkasához szorítva próbált hivatalos tekintélyt sugározni, de az inggallérján átütő izzadságcseppek elárulták a tehetetlenségét. A tegnap esti titok és a fenyegető anyagi összeomlás egyszerre nehezedett a földszinti szűk folyosóra, ahol Melinda megrémülten szorította meg Bálint karját.