Jegyzőkönyv a füstben

Tibor bá egyetlen száraz, fémes rántással lecsapta a főkapcsolót. A szikrázás abbamaradt, a lépcsőházat pedig elöntötte a koromfekete füst és Ricsi akkumulátoros lámpájának éles, hideg fénysugara. De mielőtt a lakók fellélegezhettek volna, a kapualjban szirénázás éles hangja vágott át a morajláson: a szomszédos házból tett lakossági bejelentés nyomán a Katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság rohamkocsija állt meg a Vászoly utca 6. előtt.
Két egyenruhás ellenőr lépett a füstös kapualjba, nyomukban a jegyzőkönyvvel súlyosbított hivatali szigorral. Fekete Zoltán krémszínű mappájával a kezében próbált eléjük vágni, de a hatósági szakértő leintette a közös képviselőt. A kiégett elosztószekrényhez lépve egyetlen pillantással felmérték a pusztítást, majd a vezető ellenőr Balog Henrik hideg mosolya kíséretében hirdetett ultimátumot.
– Életveszélyes struktúra, szabálytalan közműhálózat – jelentette ki a tisztviselő, miközben Fekete sápadt arccal hallgatta a döntést. – Két választásuk van. Vagy negyvennyolc órán belül elindítják a teljes fővezeték-cserét az önkormányzati rendkívüli alapprogram terhére – ami azonnali, milliós befizetést jelent minden lakónak –, vagy a házat hivatalosan lakhatatlanná nyilvánítjuk, és az épületet lezárjuk.
A lépcsőfordulóban néma döbbenet támadt, amelyet csak a második emeleti korlátról letekintő Nóra és Enci fojtott suttogása tört meg – a lányok épp az új lakásmegosztásuk részleteit egyeztették volna, mit sem sejtve a küszöbön álló katasztrófáról. Balog Henrik ügyvéd ekkor lépett közelebb Feketéhez, kezét nyakkendőjén igazítva: a csapda bezárult, a lakók anyagi csődje vagy kilakoltatása most már kizárólag az ő kényszerárverési tervét szolgálta. Bálint a dzsekije belső zsebéhez szorította a kezét; a sárgult boríték papírja ropogott az ujjai alatt, miközben a fenyegető időnyomás elborította a folyosót.