A földszinti csapdahelyzet

Bálint nem válaszolt Erzsi néninek; a fenyegető boríték árnyékából kitépve magát elszántan lerohant a földszinti lépcsőn. A vaksötét kapualjban derengő zseblámpafényben hirtelen megpillantotta Erikát, aki a kabátja alá rejtett, síró csecsemővel a karján kapkodva nyitott be Dr. Szabó magánrendelőjének ajtaján.
– Erika, ne! – kiáltotta Bálint, és a záródó szárny után nyúlt, de a nehéz tölgyfa ajtó kattanva bezárult az orra előtt. A retesz belülről a helyére ugrott.
Bálint tehetetlenül vert rá a korhadt fára. A matt üvegablak mögött felvillant egy gyertyacsonk imbolygó fénye, majd Dr. Szabó idült, dohányfüstös hangja szűrődött ki a résen. Az orvos nem volt egyedül, de a hangjából hiányzott a megszokott bizonytalanság.
– Nyugodj meg, Bálint – hallatszott a rekedt suttogás. – Erika nálam biztonságban van. De térjünk a lényegre. Balog ügyvéd úr reggelre kéri a jussát, és ha én nem fizetek, végrehajtók lepik el a rendelőt.
– Engedj be, Szabó, különben rátöröm az ajtót! – sziszegte Bálint az izzadságtól tapadó kilincset szorongatva.
– Próbáld csak meg – felelte szilárdan az orvos. – Ha egyetlen hangot is emelsz, átkísérem Erikát a kisbabával Encihez, és az egész ház megtudja, miféle kettős életet élsz. Hozz nekem pénzt Balog törlesztésére, különben az eltitkolt gyereked híre végigsöpör a gangon.