A főkapcsoló pillanata

Kelemen Dániel gyomra görcsbe rándult az üzenettől. A „A tegnap este nem marad titok” mondat hideg késsel vágott bele a lelkébe, felidézve a titkos döntést. Kétségbeesetten tapogatta zsebeit, mintha a telefont és vele a titkát elrejthetné a világ elől, miközben a tekintete a körülötte lévő kaotikus tömegben keresett valami ismerős, de egyben gyanús arcot. Vajon ki tudhatja? Ki küldhette? A sziréna éles hangja és Székely Ricsi pánikszerű nyikorgása csak felerősítette a belső feszültségét.
Ekkor egy határozott, éles kattanás harsant fel a lépcsőházból, átszakítva a tűzoltóautók szirénáinak és a lakók zűrzavarának zaját. Dr. Bordás András, aki eddig a „R = U/I” mantrát sziszegte magában, most a főkapcsolóhoz lépett, és minden habozás nélkül lerántotta azt. „Ez nem játék! A rendszer védelme az első!” – kiáltotta a mérnök, de szavai elhaltak a pillanattal bekövetkező teljes sötétségben. A Vászoly utca 6. egy pillanat alatt mély, fojtogató feketeségbe borult.
A tűzoltóautók vörös-kék villogása immár nem csak az utcát, hanem a bejárati ajtón áthatolva a lépcsőház belső falait is festette, vészjósló, táncoló árnyakat vetítve. Pánikhangok hasítottak a levegőbe: Etelka élesen felsikoltott, Fekete Zoltán pedig elkapta a falat, mintha az is elmerülne a semmiben. Székely Ricsi hisztérikus kaparászása a szuterén ajtaja előtt most még elkeseredettebben, szinte könyörgően visszhangzott a csendben. Lugosi Jenő dühösen káromkodott, elfeledve minden operaszöveget, miközben a sötétben valami tompa puffanással esett össze a földön, mintha egy nehéz tárgy gurult volna le a lépcsőn.
Dániel ökölbe szorította a telefont, amelynek kijelzője az egyetlen apró fényforrást jelentette a sötét folyosón, de azonnal a zsebébe süllyesztette. A tegnap esti titok súlya most kétszeresen nehezedett rá, a feketeség mintha felnagyította volna a veszélyt, és a csendben minden suttogás, minden zörej fenyegetően hatott. A házban mindenki a saját kis drámájában fuldokolt, de Dániel számára a titok már nem csak egy üzenet volt a telefonján, hanem egy élő, lélegző fenyegetés, amely a ház minden szegletében ott lappangott, és most, a sötétség leple alatt, bármelyik pillanatban a felszínre törhetett.