A főkapcsoló árnyékában

Dr. Balog Henrik hűvös kiszámítottsággal lépkedett lefelé a harmadik emeleti fordulóból. A kezében tartott kényszerértékesítési iratok Máté és Bianka elszabadult hitelének végső stációját rögzítették; az ingatlancápa pontosan tudta, hogy a fiatal pár a megemelkedett törlesztők miatt végleg a hálójába akadt. Az udvarról felhallatszó pánik, Ida kétségbeesett kiabálása Miri után csupán zavaró zaj volt a fülének – egy apró tényező, ami legfeljebb sürgetheti a kétségbeesett eladásokat.
A földszinti elosztószekrénynél azonban Dr. Bordás András megelégelte a feszültségingadozást és a folyosói zűrzavart.
– R = U/I, hát senki sem tanult fizikát ebben a házban?! – csattant fel az idős mérnök hangja, ahogy a túlzsúfolt hálózat mérésére pillantott. – Ha Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, most meg lennénk lőve, de ezt a kaotikus túlterhelést nem tűröm!
Mielőtt a lépcsőházban álló Bálint vagy Erika közbeléphetett volna, a professzor szabatos mérnöki logikával, egyetlen határozott mozdulattal lecsapja a ház főkapcsolóját.
A következő pillanatban a Vászoly utca 6. teljes, vakító sötétségbe borult. A pincerendszer dohos mélyén, Székely Ricsi illegális raktára előtt Miri kért riadt nyüszítéssel utat a feketeségben, miközben Ricsi káromkodva ejtett el egy csempészett dobozt. A lépcsőházban, a sötétség jótékony leple alatt Dr. Balog Henrik Bálint vállára tette fagyos kezét, és a fülébe suttogta a végzetes hiteledény ultimátumát.