A főcsap a kapualjban

A kapualj szűk torkolatában egymásnak feszültek a menekülő testek, a kaputelefon sötét doboza mellett torlódott fel a pánikba esett tömeg. Tibor bá öreg, de meglepően kíméletlen könyökkel vágott utat magának a sivalkodó lakók között, egyenesen a főnyomócső sárga táblával jelölt fali fülkéje felé.
– Mindenki kifelé az utcára! Ne merjen senki telefont nyomkodni meg villanyt kapcsolni! – üvöltötte az öreg villanyszerelő, miközben letépte a rozsdás fémburkolat záróreteszét.
Balog ügyvéd a bőr táskáját a mellkasához szorítva próbált kislisszolni a nyitott kapuszárnyon, ám a lépcsőházból kirontó Székely Ricsi megragadta a méregdrága öltönye hajtókáját. A csempész arca kormos volt a szuterén füstjétől, szemeiben düh és leplezetlen gyanakvás izzott.
– Hova sietsz ennyire, doktor úr? – sziszegte Ricsi a tömeg fojtott morajában, kiemelve minden szót. – Tegnap este tizenegykor még a szuterén folyosóján ólálkodtál a csővezetékek körül! A saját szememmel láttam, ahogy a lenti elosztót babráltad, mielőtt felmentél volna a tizes lakáshoz. Mit kerestél te lent az éjszaka közepén?
Balog arca elfehéredett a váratlan leleplezéstől, de rántott egyet a vállán.
– Engedjen el, maga szerencsétlen! Én csupán az ingatlan műszaki állapotát ellenőriztem! – csattant fel a férfi, de a hangja élesen megbicsaklott.
A kapualjban éles fémcsikorgás vágta át a kibontakozó vitát: Tibor bá teljes testsúlyával ránehezedett a gázfőcsap megszorult karjára. A vastag vasöntvény egy utolsót reccsent, majd végre elfordult, elvágva a szuterén felé süvítő gáz útját.