Fojtogató sziszegés

Miri telefonjának kékes fénye megremegett a kislány kezében, de a kommentek áradatát és Balog tehetetlen dühét pillanatok alatt elfojtotta valami sokkal fenyegetőbb. A kiégett villanyóra felől érkező fojtogató műanyagszagot hirtelen átjárta a szuterénből kiáramló, tömény gáz szaga. A pincelépcső felől éles, sziszegő hang ütötte meg a fordulóban torzókén szorongó lakók fülét.
– Ne használjon senki nyílt lángot! – kiáltott fel Bálint, ösztönösen átvéve az irányítást, és kitépte a zsebéből az elemlámpáját. A fénycsóva végigpásztázott a megszeppent arcokon: Balog sápadtan szorította magához a táskáját, Dr. Szabó pedig a falnak támaszkodva próbált egyensúlyban maradni.
A szuterén nehéz vasajtaja csikorogva kinyílt, és Székely Ricsi bukkant fel a homályból, köhögve, a torkát szorongatva.
– A fővezeték csatlakozója elpattant lent! – zihálta Ricsi, miközben a lépcső korlátjába kapaszkodott. – Valaki hozzányúlhatott, vagy a túlterheléstől engedett el a csatlakozás. Ha valaki most szikrát csihol, elszáll az egész ház!
Balog visszalépett egy lépést, a zsarolási dokumentumok és a kényszerárverési papírok hirtelen jelentőségüket vesztették a közvetlen fizikai veszély árnyékában. A lépcsőházban kitört a pánik: a lakók elindultak a kapu felé, miközben Zoltán ma is körbejárt a házban, és a sötétben egymást taposva próbáltak kiszabadulni a csapdává vált épületből.