A fizika törvényei a másodikon

A kaputelefon fültépő, monoton vonyítása elől Dániel ösztönösen a zsebébe nyúlt, ahol a mobilja újabb halk rezgéssel jelezte: a tegnap esti meggondolatlan kattintása – amikor dühében átirányította a ház teljes közös költség könyvelését egy nyilvános szerverre – mostanra végzetes lavinát indított el. A kijelzőn villogó hibaüzenet láttán a torkában dobogott a szíve; ha a hatóság az adatszivárgás miatt jött, neki harangoztak. Reszkető ujjakkal próbálta törölni a naplófájlokat, miközben a lépcsőház sötétjébe meredt.
Odalent az első emeleten Dr. Bordás professzor elkeseredetten bökdöste Balog Henrik vállát. „Henrik, gondolkodjon! R egyenlő U per I, ezt még magának is tudnia kell! Ha a kaputelefon áramköre zárlatos, az egész házat le kell csapnunk, mielőtt a rendőrök ránk törik az ajtót! Bezzeg a háromhatvanas kenyér idejében nem volt ilyen digitális terror!” – suttogta kétségbeesetten a fizika törvényeibe kapaszkodva. Az ügyvéd azonban már csak a saját bőrét mentette volna, és igyekezett láthatatlanná válni a sötét sarokban.
Eközben a félemeleten Bálint, miközben Erikát próbálta behúzni a szemétledobó mögé, tehetetlen dühében majd szétrobbant. Nem elég a kinti sziréna és a terhességi igazolás körüli hercehurca, de pontosan tudta, hogy Enci épp odafönt rendezkedik Nóráéknál a lánytrióval, teljesen semmibe véve az ő férfiúi tekintélyét. „Csak a Zoltán főtörzs meg ne lásson itt” – mormogta a biztonsági őrök magabiztosságának romjain, miközben a földszinti nehéz tölgyfa kapu lassan, vészjóslóan nyikorogni kezdett.