Visszafordíthatatlan adatok

A tölgyfa kapu nehézkes, fémes csikordulással tárult szélesre, s a beáramló hideg utcai huzat megremegtette a gang sárgás fényű, pislákoló izzóit. Kelemen Dániel tenyere csúszott a verejtéktől a telefon sima üvegén. A képernyőn egy újabb, ismeretlen számról érkező üzenet világított: „A könyvelés tiszta sor. De a tizedik lakás szerződéseit is feltöltötted. Balog már tudja.” Dániel gyomra görcsbe rándult. Nemcsak a ház közös költségét szivárogtatta ki dühében tegnap éjjel, hanem azokat a titkosított PDF-eket is, amiket a szerveren talált – a kényszerárverezési ügyeket.
Odalent, az első emeleten Dr. Balog Henrik arca eltorzult a dühtől, ahogy a zsebében megbizsergő telefon kijelzőjére pillantott. Az ügyvéd durván félrelökte Dr. Bordás professzort, aki még mindig a kaputelefon biztosítékát próbálta kikaparni a falból. „Hagyja azt a nyomorult áramkört, András! Nagyobb a baj!” – sziszegte Balog, hangjában jeges gyűlölettel. „Valaki tegnap éjjel feltörte a hálózatomat. Ha a hatóság most a gépemért jön, magának sem lesz hol laknia!”
Bálint a szemétledobó sötétjéből figyelte a suttogást, karjával szorosan visszatartva a fojtottan lélegző Erikát. A lentről beszűrődő nehéz léptek zaja visszhangzott a lépcsőházban. Bálint ujjai ökölbe szorultak; a düh és a tehetetlenség marta a torkát. Ha a rendőrség átkutatja a házat, a saját zűrös ügyei is a felszínre kerülnek. „Maradj itt, és ne mozdulj” – sziszegte Erikának, majd elszántan elindult lefelé a lépcsőn, egyenesen a közeledő léptek és a sarokba szorított, dühöngő ügyvéd irányába.