A fény a pult mögött

A földszinti homályban Bálint léptei felgyorsultak, de a rendelő ajtaja helyett a Miri Csemege üvegablakán kiszűrődő halvány fénysugár vonta magára a tekintetét. Enci a pult mögött állt, felpolcolt konzervek és száraztészták között, de nem volt egyedül. Egy ismeretlen, harmincas éveiben járó, kisportolt testalkatú férfi támaszkodott a könyöklőnek. Sötét bőrdzsekit viselt, tartása katonásan fegyelmezett, mégis közvetlen mosollyal faggatta a lányt a ház eladó lakásairól és a lakóközösségről.
Enci arca felderült, olyan kipihentnek és nyitottnak tűnt a szakításuk óta először, amilyennek Bálint már hónapok óta nem látta. Az idegen halk, magabiztos hangon beszélt, tekintetéből pedig világosan kiolvasható volt a nő iránti érdeklődés. Bálintban a gyomrát szorító ultimátum félelme mellé hirtelen maró, tehetetlen féltékenység csapott fel; ösztönösen megtorpant az üzlet bejárata előtt, ökle a zsebében szorult össze.
A férfi hirtelen hátrafordult, mint aki megérzi a figyelő szempárt, s a sötétben álló Bálintra szegezte éles, kimért pillantását. Egyetlen másodperc alatt nyilvánvalóvá vált: ez a tartás, ez a fürkésző reflex nem egy átlagos vevőé volt, hanem valakié, aki megjárta ugyanazt a poklot, mint a házban elhúzódó ex-légiós.
A gang másik végében Szabó Gábor épp túlbuzgó szívélyességgel sietett az imént leért Bordás professzor elé, hogy átvegye tőle a nehéz szerszámosládát. Bálint azonban most ügyet sem vetett rájuk. Nyelt egyet, s miközben az órája szorított, tett egy lépést a csemegebolt nyitott ajtaja felé.