A feljelentés árnyéka

A pincéből kiáramló fojtogató füst átmarta magát az első emeleti korláton. Szabó Gábor az ajtófélfának támaszkodva próbált levegőhöz jutni; a hideg veríték végigcsurgott az arcán, miközben a kezében tartott kijelző szünet nélkül villogott. Tegnap este óta nem aludt egy percet sem. Az uzsorakölcsönről szóló fenyegető üzenet még mindig ott égett a képernyőn, és most, hogy a háttérben valaki lakossági bejelentést tett a kiérkező hatóságoknak, a gyomra görcsbe rándult.
Karesz közben riadtan lapult a saját ajtaja árnyékában. A meglazult, elégett szigetelés bűze egyértelműen az ő illegálisan áthúzott kábeleire utalt, amikkel a kriptobányász hálózatra csatlakozott rá.
– Gábor, mondd, hogy nem te hívtad a rendőröket! – sziszegte Karesz elcsukló hangon, miközben a mobilját törölgette a farmerjába. – Ha idejön a katasztrófavédelem, mindent átfésülnek a házban!
A lépcsőfokokon megreccsent a fa. Dr. Balog Henrik kimért, nehéz léptekkel emelkedett ki a homályból. A sötétben is éles, gúnyos mosoly ülte meg az arcát, ahogy tekintete rászegeződött a két rettegő férfira.
– Késő aggódni, uraim – mondta Henrik hűvös, haraggal teli hangon, miközben bőrtáskájának fémcsatja kattant a csöndben. – A bejelentés már megtörtént. És higgyék el, a járőrök nem a kiégett vezetékek miatt fognak kérdezősködni, hanem a tegnap esti elszámolásukról.
Gábor torka kiszáradt. Tudta, ha az ügyvéd most kinyitja a száját a hatóságok előtt, a kártyaadóssága és a tegnap esti titka azonnal maga alá temeti.