A fekete autó árnyéka

Dániel határozott mozdulattal kikerülte az idős asszonyt, megtagadva a választ. Nem hagyta, hogy Erzsi néni szúrós szavai visszatartsák; szinte futva indult lefelé a lépcsőn, hogy elmeneküljön a fojtogató félemeleti félhomályból. A lépcsőház alsó szakasza felől hideg huzat csapott fel, de a kapualjba érve nem a várt csend fogadta.
A nehéz tölgyfa kapu üvegén át egy járó motorú, sötétített üvegű fekete autó reflektorai világítottak be a lépcsőházba. A zár élesen kattant, s Varga Nóra lépott be az épületbe. A lány zaklatott volt: drága kabátjának gallérja felállt, haja kusza szálai az arcába tapadtak, s görcsös szorítással tartott a karja alatt egy vastag, cipzáras fekete bőrtáskát, mintha az életét védené.
Amikor Nóra meglátta a lépcsőn leérkező Dánielt, egy pillanatra megtorpant. Tekintetében olyan tömény riadalom és zavar villant, amely teljesen idegen volt a lány megszokott, hűvös magabiztosságától. Önkéntelenül maga mögé rejtette a táskát, miközben az utcán várakozó autó motorja felbőgött, és csikorgó kerekekkel elhajtott a Vászoly utca kövezetén.
– Nem láttál semmit – sziszegte Nóra remegő hangon, majd felpillantott a lépcsőfordulóban várakozó Erzsi néni felé. Megkerülte a férfit, és gyors, szaggatott léptekkel megindult a másodikon lévő lakása felé, ám a kapualj homályában a táskájából kicsúszott és a kőlapokra hullott egy apró, fekete plasztikkártya. Dániel önkéntelenül lehajolt érte: a kártyán egy ismeretlen pénzügyi cég logója állt – pontosan az a szimbólum, amely tegnap éjjel a saját monitorján is feltűnt.