A fehér köpeny árnyéka

Miközben a kapualjban Bezerédi Melinda és a rendőrök hangja elvonta a lakók figyelmét, Erika a takaróba bugyolált csecsemővel a karján kihasználta a pillanatot. Átsurrant a feszült csoportosulás mögött, és egyenesen a földszinti folyosó vége, Dr. Szabó rendelője felé menekült. Bálintnak megállt a szívverése, amikor meglátta a lányt; a tömeget megkerülve, lépteit kapkodva rohant utána, mielőtt bárki gyanút foghatott volna.
A rendelő kopott, gyógyszerszagú félhomályában Erika zokogva roskadt az egyik székre. Bálint épphogy befért az ajtón, amikor a hátulról érkező Dr. Szabó András határozott mozdulattal rácsapta a faborítású ajtót a külvilágra, és kétszer ráfordította a kulcsot. Az alkoholista, kártyaadósságokban úszó háziorvos arca most mentes volt minden szakmai részvéttől; izzadt homlokát megtörölte, majd hideg, számító tekintettel meredt a ziháló biztonsági őrre.
– Ez aztán a szép családi idill, Bálint – suttogta a doktor, miközben a zsebéből előhúzott egy sárguló leletet és a gyerek papírjait. – De a titkoknak ára van ebben a házban. Balog ügyvéd a torkomra tette a kést a tartozásaim miatt. Vagy szerzel nekem elegendő készpénzt holnap reggelig, hogy kifizethessem Henriket, vagy ez a papír még ma Enci kezében landol. Képzeld el, mit szól majd, amikor megtudja az igazságot.
Bálint öklei elfehéredtek a tehetetlenségtől. Az ajtón túlról még áthallatszott a rendőrségi adóvevő recsegése, de az igazi hurok itt, a zárt ajtó mögött szorult rá.