A lépcsőházi csapdahelyzet

Balog Henrik, miután kikerülte Mirit, egyenesen Fekete Zoltán karjaiba futott, aki úgy szorította magához a társasházi jelenléti ívet, mintha az golyóálló mellény lenne. Zoltán homlokán kövér izzadságcseppek csillogtak: a zárolt számlák híre és a katasztrófavédelem jelenléte közvetlen csapást mért a szent felújítási alapra, amely az egyetlen védőbástyája volt a teljes egzisztenciális magány ellen.
Kelemen Dániel egy haldokló fikusz árnyékában reszketve meredt a telefonjára. A kijelzőn új üzenet villogott: „A tegnap esti gázóra-átírás csak a kezdet volt, Dani. Ha nem fizetsz, a katasztrófavédelem a te ajtódat is lepecsételi.” A hideg verejték végigfutott a hátán. A tegnap éjjeli kétségbeesett magánakciója, amellyel illegálisan átbuherálta a mérőórát a pincében, most digitális hurokként szorult a nyakára.
Eközben Marietta a gang sarkában lassan hátrálni kezdett a sötét folyosó felé. Ha sikerülne elérnie a belső udvarra néző ablakot, át tudná dobni a gyanús, recept nélkül felhalmozott pirulákkal teli nylonszatyrot a szemközti ház harmadik emeletére, ahol Ottó már résnyire nyitott ablakkal, hűségesen várta a jelzést. Ottó lakása jelentette az egyetlen biztonságos menedéket a Vászoly utca fojtogató tébolya elől.
A menekülési tervet azonban egy újabb csikordulás hiúsította meg. A kapualjban váratlanul feltűnt Bezerédi Melinda, oldalán egy gyanakvó rendőrjárőrrel. Melinda győzedelmes mosollyal, egy vaskos rendőrségi feljelentéssel a kezében lépett a feszült csoportosulás közepébe: „Szép estét, szomszédok! Úgy látom, épp időben érkeztem a hatósági szemlére.”