A farmerzseb titka

Dániel nem várhatott tovább tétlenül a bezárt ajtó mögött. Ha kiürítik a házat, a hatóságok vagy Fekete Zoltán emberei átvizsgálhatják a lakásokat, és a zsebében lapuló, kódolt pendrive azonnal lebuktatja. Megmarkolta a hideg fémkilincset, felrántotta a hevederzárat, és határozott léptekkel kilépett a másodikeleti folyosóra.
Nóra és Réka azonnal elhallgattak, ahogy a nehéz tölgyfa ajtó csattant. Nóra karba tett kézzel fordult felé, szemeiben hideg ingerültség villant:
– Te meg min idegeskedsz ennyire, Dániel? Talán nálad is szivárog valami, vagy csak a lépcsőházi dráma zavarja a szent magányodat?
Réka sem maradt adósa a maró tekintettel. A házban uralkodó káosz mindenkiből a legrosszabbat hozta ki; a fojtogató gázszag és a kiürítéssel fenyegetőző hatósági ultimátum pattanásig feszítette a lakók idegeit.
– Semmi közötök hozzá – sziszegte Dániel, miközben kényszeresen a farmerzsebéhez szorította a tenyerét. – Jobb lenne, ha ti is elpakolnátok a dolgaitokat ahelyett, hogy itt ácsorogtok. Lent már a gázműveket várják.
A szavait éles rezgés vágta át: Dániel telefonja ismét megmozdult. Egy újabb üzenet villant a kijelzőn: „A másodikon nincs menekvés.” A férfi gyomra görcsbe rándult. Valaki a folyosón vagy a szomszédos ajtók mögül figyeli őt.
Réka felnevetett, de a hangjából hiányzott minden vidámság:
– Ne parancsolgass nekünk! Inkább nézz rá Ricsire odalent, az legalább teszi a dolgát ahelyett, hogy a falak mögött bujkálna!
Dániel nem felelt. Megindult a korlát felé, miközben agyában egyetlen gondolat zakatolt: meg kell szabadulnia az adathordozótól, mielőtt az ismeretlen zsaroló megelőzi.