A drága toll

A teljes sötétség felerősített minden hangot. Ricsi szavai, „Jön fel!” – visszhangzottak a lépcsőházban, ahol a zubogó víz hangja most már tisztán hallatszott lentről, mintha maga a ház zokogna a falak között. A csecsemő éles sírása egyre kétségbeesettebbé vált Dr. Szabó rendelőjéből, átszakítva a fojtogató csendet, melyet csak a pánik lehelete tört meg a lakók feszült lélegzetvételei által.
Bálint a falnak préselődve, szemeit a semmibe meresztve próbált tájékozódni. A zsarolás súlya, Erika tehetetlensége és Miri eltűnése egyetlen, súlyos csomóvá fonódott a gyomrában. Érezte, hogy valami sokkal nagyobb játszma része, mintsem azt valaha gondolta volna, és a sötétség csak még jobban ráerősített erre a nyomasztó érzésre.
Ekkor a bejárati ajtó nyikorgott egyet, majd halkan becsukódott. Lépések hallatszottak a földszintről, gyorsak és határozottak, de mintha kerülni akarnák a felesleges zajt. A tökéletes sötétségben mindenki megfagyott, a szuszogásuk is elhalkult. A telefonok zseblámpái felvillantak, ahogy a lakók próbálták egymást megtalálni, de egy pillanatra mindenki a bejárat felé fordult, mint valami közös, láthatatlan vonzás hatására.
A fények egy pillanatra megvilágítottak egy karcsú alakot: Varga Nóra volt, kezében egy drága, fényes bőr retiküllel. Arcán furcsa feszültség ült, mely nem a sötétségtől, inkább valami belső kényszertől származott. Ahogy sietve lépkedett volna a lépcső felé, egy apró, csillogó tárgy esett ki a táskájából, egy pillanatra megvillanva a mobilok villódzó fényében. Egy aranyozott toll volt, finom vésetekkel. Nóra egy pillanatra megtorpant, zavartan nézett körül, majd gyorsan lehajolt érte, mintha attól tartana, hogy valaki észreveszi. A tekintete átsuhant a folyosón állókon, de nem a pánik, hanem egyfajta hideg közöny tükröződött benne.
Fekete Zoltán, aki próbálta összeszedni magát, halk hangon kérdezte: „Nóra, maga is most jön? Tudja, mi történt itt?” Nóra csak egy gyors, ideges kézmozdulattal intett, és eltűnt a lépcsőházban, mielőtt bárki válaszolhatott volna. A ház lakói közt még nagyobb lett a feszültség. Nóra gyanús mozgása, a drága toll, és a furcsa nyugalom, amivel a káoszban elsuhant, mindenki tekintetében kérdőjeleket hagyott. A tegnap esti titok újra aktívvá vált, és a sötétség most még több árnyékot vetett rá, miközben alulról a víz egyre csak zubogott.