A dosszié és a zsályafüst

A Vaszoly utca 6. feliratú dossziét szorongató férfi lassan, kimérten lépkedett felfelé a lépcsőházban. Tekintete továbbra is nyugtalanítóan hideg maradt, miközben a gázszag egyre töményebbé vált, vastag, fojtogató rétegként telepedve a lakókra. Erika ösztönösen hátrébb húzódott, arcán a rettegés halvány árnyéka játszott, míg Molnár Máté szorongva markolta meg Horváth Bianka karját. Bianka, akinek a kardigánja már szinte cafatokban volt a gyötrődésben, csak meredt előre, mintha el akarná tüntetni az idegent a tekintetével.
„A Vaszoly utca 6. ügyében jöttem,” szólalt meg végül az új szereplő, hangja mélyen zengett, minden érzelemtől mentesen. „A türelem valóban véges. Ahogy a tüzelőanyag is.” Utolsó mondata élesen Fekete úr felé irányult, aki ettől még inkább megfeszült. A lakók feszült csendje, amit eddig a gázszag és a morajlás nyomott el, most még súlyosabbá vált, mint bármelyik hangos vita.
Melinda szorosan magához ölelte a fényképet, mintha az a dokumentum lenne az egyetlen védelme a házat fojtogató titkok és a gáz ellen. Balint sápadt arcán düh és félelem keveredett, ahogy Erzsi nénire pillantott, aki még mindig a levegőt markolta, elszalasztott bosszúvágytól égve. Enci, bár megpróbálta megőrizni a higgadtságát, érezte a feszültséget, ami Balint és közte gomolygott, most már nem csak a gázszag miatt, hanem a múlt súlya alatt is.
Bartha Zsófia, aki éppen egy zsályafüstölővel járta volna körbe a lépcsőházat, hogy megtisztítsa a „mérgezett aurát”, megdermedt a bejáratnál. A füstölő halványan pislákolt a kezében, mintha az is megérezné a levegőben lógó veszélyt. Szabó Andrea, aki éppen Zsófiától várt volna lelki útmutatást a férje körüli feszültség miatt, most maga is megfagyott. A ház valóban beteg volt, és nem csak a gázszivárgás miatt. Dr. Szabó András idegesen törölte le a homlokáról a verejtéket, az idegen szavait hallva. Dr. Balog Henrik szája szélén elmosolyodott, mintha egy régóta várt előadás kezdődne.