A bicikli és a fojtogató rend

Fekete úr arca egy pillanatra eltorzult az idegen szavaitól. Szeme szikrázott, de a válasz helyett tekintete hirtelen a lépcsőforduló sarkában árválkodó, rozsdás biciklire tapadt, amit Károly, alias Karesz, szokott ott felejteni. „Tilos a folyosón tárolni! – zúdította a mondatot a levegőbe, hangja élesen hasította a gázszaggal telített csendet. – Erről már százszor beszéltünk, mindenki tudja! A tűzvédelmi szabályzat egyértelmű!”
Koves Dezső összerezzent, egy árnyékot látva a folyosó végén, mintha Karesz máris felbukkanna, hogy magyarázkodjon. Szilágyi Marika azonnal a mellére kulcsolta a kezét, alig merte a fejét felemelni. A lakók már annyira hozzászoktak Fekete úr szabálymániájához, hogy még a halálos gázszag közepette is ez volt az első, ami a félelmen kívül eszükbe jutott: a rend, amit a közös képviselő próbált kétségbeesetten fenntartani. Mintha azzal a rendetlenséggel együtt omlana össze a ház, ha nem tartja magát a szabályokhoz.
Melinda szorítása a fényképen még erősebbé vált, ahogy a férfi merev tekintete végigsöpört rajtuk, anélkül, hogy bármelyikükkel szemkontaktust keresett volna. Bálint ökölbe szorította a kezét, dühét már nem csak a gázszag és a fenyegetés táplálta, hanem az az érzés is, hogy minden egyes percben újabb és újabb teher nehezedik rájuk, miközben a múlt árnyai egyre valóságosabbá válnak. Enci mélyen sóhajtott, érezve, hogy a frusztráció és a félelem már fojtogatóbb, mint maga a gáz.
Dr. Szabó András egyre jobban izzadt, Dr. Balog Henrik pedig továbbra is azon a furcsa, enyhe mosollyal figyelte az eseményeket, mintha az egész egy gondosan megrendezett darab lenne, amiben ő a rendező. Bartha Zsófia zsályafüstölője kialudt a kezében. A füstölő halványan pislákolt, majd egy utolsó szürkés gomollyal örökre kialudt, mintha maga is megadta volna magát a gáz és a feszültség fullasztó erejének. Szabó Andrea pedig már nem is próbálta keresni Zsófia tekintetét. A ház valóban beteg volt, a levegő fojtogató, és a rend, amit Fekete úr oly kétségbeesetten próbált fenntartani, már csak egy illúzió volt a fenyegető valóságban.