A döntés ára

Dániel nem válaszolt Balog ügyvéd hűvös kijelentésére. Megfordulva, szinte menekülve lépett el a lépcsőfordulóból, miközben Erzsi néni szúrós tekintetét még a hátán érezte. Csak amikor a saját ajtaja mögött végre bekattant a zár, engedte ki a tüdőből a szorongató levegőt. A másodiki lakásban hűvös félhomály uralkodott, csupán a számítógép monitorja világított magányosan az íróasztalon.
A zsebében ekkor hirtelen megrezzent a telefon. Dániel gyomra görcsbe rándult, ahogy kirántotta a készüléket. A tegnap éjszakai titkos döntése – az a kétségbeesett, kódolt adatáttöltés, amit a kiégése szélén hozott meg – most azonnal visszatért kísérteni. A képernyőn feltűnő névtelen üzenet rövid volt, csupán egyetlen mondatból állt: „A fájl megérkezett. Balog már tudja. Nincs visszaút.”
A férfi keze megremegve szorította a telefont. Kényszeresen újra és újra frissítette a kijelzőt, miközben a hideg veríték kiverte a homlokát. Úgy érezte, a falak elkezdenek beszűkülni körülötte. Lent a lépcsőházban közben tompa morajlás futott végig: Máté léptei visszhangoztak a kőlapokon, miközben Fekete Zoltán ma is feszülten körbejárt a házban, ellenőrizve az ultimátum hatását.
Dániel az ablakhoz lépett, és a sötétítő résén át nézett ki a belső udvarra. A tegnap esti titok többé nem maradhatott rejtve, és tudta, hogy a csapda nemcsak a házat, hanem őt magát is végleg bekerítette.