A csapda zárul

Dániel óvatosan kiszabadította a kabátja ujját az öregasszony szorításából. Megpróbálta megőrizni a hidegvérét, de a torkában lüktetett a vér. Erzsi néni gyanakvó tekintete elől a korlát felé fordult, ám mielőtt felelhetett volna, a lentről érkező nehéz léptek zaja törte meg a feszült csendet.
Fekete Zoltán kapkodva szedte a fokokat. A közös képviselő arca viaszfehér volt; remegő kézzel egy frissen nyomtatott, hivatalos ultimátumot tűzött a faliújságra. A Katasztrófavédelem végzése azonnali milliós rendkívüli befizetést írt elő a ház életveszélyes hálózatának felújítására – ennek hiányában azonnali kilakoltatást helyeztek kilátásba.
Ekkor nyílt ki a tízes ajtó. Dr. Balog Henrik lépett a folyosóra vasalt öltönyében. A férfi hűvös eleganciával nézte a papírt. Dániel pillantása összeakadt az ügyvédével, és abban a tizedmásodpercben minden kirakós a helyére került: a hatósági kiszállás, Bálint éjszakai barna borítéka és a kényszerfelújítás mind Balog csapdájának részei voltak. Az ügyvéd tudta, hogy a lakók képtelenek kifizetni a milliós tételt, így a rendkívüli közgyűlésen egyetlen opció marad: a kényszerű felvásárlás.
– Ugye érzik, hogy eljött a döntések ideje? – kérdezte Balog halk, mégis végigvisszhangzó hangon, miközben végigsimított a bőrmappáján.