A csapdába csalt képviselő

Lugosi rekedt káromkodása elhalt a gang hűvös léghuzatában. Dr. Balog Henrik egyetlen kimért kézmozdulattal intette le az öreg baritont, majd egyenesen Fekete Zoltán elé lépett. Bőrmappájából egy előre megszerkesztett, ropogós papírlapot húzott elő, és Fekete szorongatott jegyzőkönyvének tetejére fektette.
– Ha a rendkívüli gyűlésen megemeljük a felújítási alapot, Zoltán, a csőd szélén álló fiatalok – mint a harmadikon szorongó Máté és Bianka – heteken belül képtelenek lesznek fizetni a törlesztőiket – suttogta Balog olyan halk, mégis éles hangon, hogy csak a közös képviselő hallhassa. – A befektetőm ekkor áron alul átveszi a lakásaikat, maga pedig megkapja a hiánytalan felújítási alapját. Tiszta, törvényes eljárás. Mindketten nyerünk.
Fekete Zoltán elfehéredett arccal nézte a papírt. A bürokrácia páncélja, amivel eddig a saját magányát és tehetetlenségét leplezte, most egyetlen tollvonással vált a gátlástalan ügyvéd fegyverévé. A földszinti hirdetőtáblán, a Miri Csemege friss reklámja mellett hiába fityegett Nóra szobakiadó cédulája az új lakóknak, a ház sorsa nem a kapualjban, hanem itt a korlátnál dőlt el.
– Adok két órát, hogy kifüggessze a közgyűlési meghívót – tette hozzá Balog, és szürke tekintete lassan megállapodott a lépcsőpihenőben dermedten álló Mátén. Az ultimátum számlálója elindult.