A csapda záródik

Dr. Balog Henrik megtorpant a pihenőnél, és hűvös, kimért mozdulattal előhúzott egy fekete bőrmappát a zakója belső zsebéből. Meg sem várta, hogy Fekete Zoltán válaszoljon a közös költség megduplázására tett javaslatára; helyette egy szétnyitott ívet nyújtott át a közös képviselőnek.
– A harmadik emeleti Molnár-lakás árverési hirdetménye már elkészült, Zoltán úr. Ha a mostani emelést sem tudja kigazdálkodni a fiatal pár, a bank két héten belül lehívja a garanciát, és én veszem át a követelést – mondta olyan természetességgel, mintha csak a szemétszállítási díjakról beszélne.
A lépcsőfordulóban fojtogatóvá vált a levegő. Enci szorítása elernyedt a saját felszólító levelén, ahogy átlépett Bálint mellett, és egyetlen léptékkel közelebb húzódott a korláthoz. A tekintete Balog hideg, élére vasalt alakjára szegeződött, miközben lent Erika már a lépcsősor felénél járt. Erika nem nézett az ügyvédre; csak Bálintot figyelte, sötét táskáját görcsösen a hasa elé szorítva.
– Maga nem teheti ezt meg a lakókkal! – csattant fel Karesz az emeleti nyitott ajtó mögül, de a hangja megcsuklott a félelemtől. Balog Henrik még csak a fejét sem fordította a zaj irányába.
– A jogszabályok nem érzelmi alapon működnek, Radó úr – felelte csendesen, majd Fekete felé fordult. – Zoltán ma úgyis körbejárt a házban a rendőri bejelentések miatt, így pontosan tudja, kik a gyenge láncszemek. Holnap reggel nyolckor várom a hivatalos aláírást a rendelő melletti irodámban.
Bálint megdermedt. A telefonja végre elhallgatott a zsebében, de a lépcsőház bezáruló csapdája most teljesen ránehezedett. Enci felé nyúlt, ám a lány visszalépett tőle, egyenesen Erzsi néni nyitott ajtaja felé, miközben Erika elhalte a lépteit Bálint mögött a fordulóban.