Lépések a korlát mellett

Bálint nem válaszolt. Egyetlen lendülettel lépett le két fokot, hogy megragadja Enci csuklóját, de a lány hátralépett, és a piros pecsétes papírt szorosan a mellkasához szorította. A lépcsőház korlátja közt letekintve Bálint látta, ahogy Erika kilép a rendelő homályos előteréből. A nő a sötét kabátja gombjait babrálta, tekintete egyenesen az első emeleti forduló felé szegeződött.
– Bálint, beszélnünk kell! Most – szólt fel Erika. A hangja nem volt hangos, mégis tisztán átvágott Karesz fenti üvöltözésén és a korlát fémes rezgésén.
Erzsi néni a lakása ajtajában állva elhűlve figyelte a jelenetet. Az öregasszony tekintete ide-oda cikázott a lent várakozó asszony és Bálint sápadt arca között, miközben a felső emeletről Dr. Balog Henrik lépkedett lefelé kimérten, Fekete Zoltán mellett haladva. Az ügyvéd fel sem nézett a lépcsőfokokról, csak halkan, rideg üzleti hangon folytatta az alkut:
– Zoltán úr, a kiürítési végzéssel egyidőben kétszeresére kell emelnünk a felújítási alapot. Aki nem tud fizetni, annak az ingatlanára azonnali végrehajtás kerül.
Enci nem törődött a pénzügyi fenyegetéssel. Lassan Bálint felé fordult, tekintetében a felismerés hideg dühével. A férfi zsebében még mindig rezgett a telefon, miközben a rendelő küszöbén álló Erika egy határozott lépést tett felfelé a lépcsőn.