A bezárt ajtó mögötti ultimátum

Bálint nem várta meg, míg Enci léptei elérik az emeletet. Egyetlen szinte észrevétlen mozdulattal lenyomta a kilincset, és besiklott a rendelőbe, kizárva a folyosón imbolygó gyertyafényt és Erzsi néni kárörvendő tekintetét. A rendelő gyógyszerszagú félhomályában fojtogató csend fogadta.
A sarokban, a vizsgálófülke mögött Erika lapult, karjában a mozdulatlanul szuszogó csecsemővel. Rettegve nézett fel, de mielőtt Bálint megszólalhatott volna, dr. Szabó András lépett ki az iratszekrény mögül. Az orvos arcán a kapzsiság és a puszta kétségbeesés torz fintora uralkodott, keze észrevehetően remegett, ahogy kétszer is ráfordította a kulcsot a zárban.
– Épp ideje volt, Bálint – suttogta Szabó fojtott, rekedtes hangon. – Balog Henrik a nyakamon van a kényszerárverezéssel, és ha én elbukom, magammal rántalak titeket is.
– Mit akar tőlem? Nincs pénzem! – sziszegte Bálint, próbálva védelmezőn Erika elé állni.
– Akkor szerzel – hajolt közelebb az orvos, és a szemeiben vak gyűlölet villant. – Kifizeted Balognak az adósságomat, különben Enci még ma este megtudja, kit rejtegetsz itt a gyerekkel együtt. Választhatsz: fizetsz, vagy a fél ház előtt terítem ki a tegnapi titkodat.