XXXVIII/2. A nehéz hegedűtok — Hamis akkordok a folyosón

– Egy miniatűr gordonka? – hüledezett Laurent kalauz, szorosan a fiatal hölgy nyomában lépkedve a szűk folyosón. – Megkockáztatom, kisasszony, a komolyzenei hangszerek ritkán nyomnak nyolcvankilenc kilót a vámvizsgálaton.
– Az akusztika elengedhetetlen feltétele a tömör szerkezet! – felelte a lány elcsukló hangon, miközben kétségbeesetten próbálta eltolni a 4-es fülke ajtaját a nehéz tokkal. – És kérem, ne zaklassanak! Rendkívül törékeny művészi ihletem van.
Monsieur Vaneau csendesen melléjük lépett, s egyetlen elegáns mozdulattal megtámasztotta a résnyire nyílt ajtót.
– A művészi ihlet valóban törékeny jószág – jegyezte meg higgadt, száraz mosollyal az ősz úriember. – Bár még nem találkoztam olyan hegedűtokkal, amelyből tömény műszerolaj és frissen megmunkált sárgaréz szaga áradna.
A fiatal hölgy tekintetében tiszta riadalom tükröződött, Laurent pedig idegesen igazította meg az egyenruháját.
– Ön szerint fegyver, Monsieur Vaneau? – suttogta a kalauz remegő kézzel.
– Inkább egy igen kényelmetlen óramű – válaszolta Vaneau nyugodtan, s intett a kalauznak. – Csillapodjon meg, Laurent. A kapkodás még egyetlen hamis akkordot sem hangolt újra.