XXXVII/1. A sárgaréz kulcs rejtélye — Óvatos léptek az éjszakában

Auberoche fényei gyorsan elenyésztek a sötétségben, miközben az Intercontinental Express elhagyta az állomást. Laurent kalauz mélyet sóhajtott, s megtörölte az izzadt homlokát.
– Végre egy csendes pillanat – jegyezte meg. – Bár be kell vallanom, Monsieur Vaneau, az a pergamenbe rejtett kronométer alaptalanul is megijesztett.
– A félelem leggyakrabban a hiányos információ kísérőjelensége – válaszolta Vaneau száraz eleganciával. – A rosszfiúk ritkán találékonyak, viszont meglepően zajosak.
Ekkor a folyosó sötétjéből előbukkant a szürke köpenyes utas. Léptei túlságosan óvatosak voltak, mintha a szőnyeg mintázatát próbálná kímélni. Jobb kezében egy szokatlanul nagy, nehéz sárgaréz kulcsot szorongatott.
– Segíthetek a poggyászával, uram? – kérdezte Laurent udvariasan.
– Nincs csomagom! – válaszolta az utas ingerülten, s a kulcsot a köpenye alá rejtette. – Csupán a fülkém kulcsa. Semmi köze hozzá.
Laurent meglepődve pislogott.
– De uram, a hálókocsi ajtajai egészen más típusú zárakkal működnek...
Az utas válasz helyett bevágta maga mögött a hatos fülke ajtaját.
– Úgy tűnik – mondta Vaneau halkan –, a megnyugvás valóban túl korai volt. Az a kulcs ugyanis nem ajtóhoz tartozik, hanem egy nagyon is zárható ládához.