XXXV/6. A pergamenborítás titka — Akusztikai mérések

– A haladási ívet és a sínpálya egyenetlenségeit – válaszolta Monsieur Vaneau halkan, miközben előzékenyen odább lépett a huzatos folyosón. – Egy meglehetősen szellemes akusztikai műszer rejlik a csomagolás alatt. Ön nem vándorároncs, uram, hanem túlbuzgó óraműves, aki a szerelvény saját rezgéseit próbálja felhasználni a szerkezet kalibrálására.
A sötét köpenyes utas elhűlve meredt a fődetektívre, miközben a pergamen mögül újabb fémes kattanás hallatszott, mintha maga a műszer is igazat adna a megállapításnak.
– Ez képtelenség! – méltatlankodott gyanúsítottunk, bár a hangja már korántsem csengett olyan határozottan. – Miért tennék ilyet egy robogó vonaton?
– Mert a műhely csendjében hiányzik a dinamikus terhelés, az Intercontinental Express pedig meglehetősen ritmikus, csodálatos vibrációt biztosít – magyarázta Vaneau száraz, finom mosollyal. – Egy ingyenes laboratóriumi tesztpálya a másodosztályú jegy áráért.
Laurent kalauz feszültsége láthatóan felengedett, bár a homlokán még ott ültek a kétkedés ráncai.
– Akkor ez nem jelenti azt, hogy a kocsink veszélyben van, Monsieur Vaneau?
– Legfeljebb a tisztelt úr büszkesége – felelte Vaneau. – Bár be kell vallanom, a pergamenpapír akusztikai fojtásként való alkalmazása kifejezetten kreatív megoldás. Kár, hogy a sárgaréz karikák rezonanciája végül mégis elárulta az akciót.