XXXIX/9. A lepecsételt bőrmappa — A szög geometriája

Monsieur Vaneau lassan előhúzta a zsebéből régi ezüst zsebóráját, és halk kattanással felpattintotta a fedelét. Egy pillanatig hallgatta a ketyegést, majd nyugodtan körbenézett a feszült társaságon.
– Pontosan hat perc múlva Elberen állomásra érkezünk – mondta csendesen, és visszatette az órát. – Ami éppen elegendő idő arra, hogy tisztázzuk a viaszcseppek geometriáját.
– Azt állítja, hogy a vörös viasz elárulja a tettest? – türelmetlenkedett a sötét köpenyes utas.
– A viasz csupán fizika, uram – válaszolta Vaneau fanyar mosollyal. – Az elkövető a négyes fülke ajtajának támaszkodott, miközben felnyitotta a bőrmappát. A negyvenöt fokos szög nem a kanyarodó vonat érdeme, hanem a kapkodásé. A felhevített pecsétet nem lezárásra, hanem a korábbi zárás leplezésére használták. És egyetlen úr hord a kabátja belső zsebében miniatűr gyertyacsonkot.
– Ez abszurd vád! – horkant fel a sötét köpenyes utas, ám mielőtt folytathatta volna, a vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosó lámpái megremegettek, és a hegedűtok éles koccanással dőlt az oldalfalnak.
A szerelvény lassulva begördült a kivilágított peron mellé. Az ajtók csikordulva kinyíltak, és két helyi nyomozó lépett a hálókocsi folyosójára. A vezetőjük határozott léptekkel a sötét köpenyes utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a bőrmappa feltörése ügyében.
– ...és amint látják – fejezte be Vaneau a félbeszakadt gondolatát –, a várakozási idő pontosan lejárt.
A letartóztatott férfit elvezették. A feszültség elült, Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel. Percekkel később, ahogy a szerelvény újra elindult a sötét éjszakába, egy új utas lépett a folyosóra, kezében egy szokatlanul nehéz, lelakatolt dobozzal. Vaneau csendesen figyelte, amint az újonnan érkezett óvatosan a szőnyegre helyezi a csomagot.