XXXIX/8. A lepecsételt bőrmappa — Szögek és feltételezések

– Ha a megfigyeléseim nem csalnak – jegyezte meg a fiatal nő, és gyanakvóan megigazította a hegedűtok szíját –, a viaszcsepp pontosan negyvenöt fokos szöget bezárva hullott a szőnyegre. Ez nem lehetett puszta véletlen.
– A geometriai pontosság mindig elragadó, kisasszony – bólintott Monsieur Vaneau csendesen –, bár egy rázkódó szerelvényen a folyékony viasz ritkán követi az euklideszi elveket. Hacsak a pecsételést végző személy nem próbált görcsösen egyensúlyozni Auberoche elhagyása után.
Laurent kalauz remegő kézzel nyúlt az egyenruhája gombjához, és riadt tekintettel nézett körbe.
– Azt akarja mondani, uram, hogy a tettes dőlt? Vagy tán kanyarodás közben követte el ezt a szörnyűséget?
– Egyik sem lehetetlen – válaszolta Vaneau, miközben a sötét köpenyes utas felé fordult. – Ám a minta dőlésszöge alapján az elkövetőnek pontosan a négyes fülke ajtajának támaszkodva kellett állnia.
– Ez puszta feltételezés! – háborodott fel a sötét köpenyes utas, és idegesen hátralépett. – Csupán a zsebkendőmet kerestem!
– A zsebkendő ritkán hagy maga után vörös koromnyomot és friss viaszszagot – fűzte hozzá Vaneau fanyar mosollyal. – De a megfigyelésünk legalább kijelölte a határokat.
– És mi a következő lépés? – suttogta a szürke köpenyes új utas.
– A következő lépés mindig a türelem – mondta Vaneau halkan. – A geometria megmutatta, hol állt a tettes. Most már csak azt kell megértenünk, miért éppen itt keresett menedéket.