XXXIX/7. A lepecsételt bőrmappa — Geometriai megfigyelések

A bizonytalan árnyék lassan lépett elő a folyosó félhomályából. A szürke köpenyes új utas volt az, aki riadt tekintettel szorongatta saját gallérját, mintha a vörös viasznyomok közvetlen életveszélyt jelentenének.
– Csak nem azt akarja állítani, uram – suttogta fojtott hangon a szürke köpenyes –, hogy valaki menet közben próbálta felnyitni azt a nyomorult bőrmappát?
– A mozgásban lévő vonaton végrehajtott pecsételés kétségkívül figyelmet érdemlő mutatvány – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben szemével kimérten követte a padló mintázatát. – Különösen akkor, ha az éles kanyarban a viasz jelentős része a plüssre hullik a papír helyett.
– Szörnyűség! – felelte a szürke köpenyes, és óvatosan visszalépett egyet. – Hátha a tettes még mindig itt van a folyosón!
– Ennek a valószínűsége szinte százszázalékos – válaszolta Vaneau halvány mosollyal. – Ugyanis a hálókocsi nem rendelkezik külső platformmal, a tetőn való utazást pedig a menetszél meglehetősen kényelmetlenné tenné.
– Akkor miért nem mérjük le a nyomok távolságát? – kérdezte a hegedűtokos fiatal nő, szigorú pillantást vetve a sötét köpenyes utasra. – Valaki nyomkodja a gombjait, ahelyett hogy tisztázná magát.
– A mérés mindig segít leválasztani a tényeket a túlzott képzelőerőről – mondta Vaneau, és elégedetten nézte, ahogy Laurent kalauz óvatosan körbeállja a kényes területet.