XXXIV/4. A nehéz kabátbélés — Rézcsat és fojtott magyarázat

A zaklatott új utas idegesen hátrahőkölt, s jobb kezét még mélyebbre süllyesztette a kabátja szabásához képest gyanúsan kidudorodó belső zsebébe.
– Csupán a személyes holmimat rendezem – dadogta, miközben tekintete Laurent kalauz egyenruhájának fényes gombjairól Monsieur Vaneau megfontolt arcára tévedt. – Semmi olyasmit nem őrzök, ami törvénybe ütközne.
– A törvény meglehetősen rugalmas fogalom, uram, különösen akkor, ha a kabátbélés súlya láthatóan megváltoztatja az Ön testtartását – jegyezte meg Émile Vaneau egy halvány, hűvös mosoly kíséretében. – És főleg akkor, ha a nehéz szövet alól egy finom fémmechanika fojtott kattogása szűrődik ki.
Laurent lépett egyet előre, mire a férfi feszülten a fülkeajtó félfájához lapult.
– Ez csupán egy magánjellegű akusztikai szerkezet! Mégis mit képzelnek?
– Azt, hogy egy akusztikai szerkezet ritkán igényli a kétségbeesett védelmet a folyosó sötétjében – válaszolta a fődetektív szárazon. – De ne aggódjon. Az Intercontinental Express hálókocsijában előszeretettel tiszteljük az utasok magánéletét. Egészen addig, amíg az nem veszélyezteti a szerelvény nyugalmát.