XXXI/1. Új rejtély a hálókocsin — Éjszakai teázás

– A gőzmozdony és a jó teafű két olyan dolog, amelyből sosem szabad kispórolni a türelmet – jegyezte meg Monsieur Vaneau száraz eleganciával, miközben a fülke kisasztalán szertartásosan elrendezte a finom porceláncsészéket.
Laurent kalauz még mindig zaklatottan pillantott a folyosó sötétje felé, ahol a lefoglalt kalapdoboz hűlt helye sejlett. A kalauz feszülten igazította meg az egyenruhája gombjait, hangja reszketett a fojtott izgalomtól.
– Monsieur Vaneau, Ön valóban úgy véli, hogy teljesen veszélytelen a helyzet? Mi van, ha a sötét köpenyes utasnak mégis akadt egy cinkosa a szerelvényen?
– A gyanakvás dicséretes kalauzi erény, Laurent, de a túlzott aggodalom csupán hideg teához vezet – válaszolta szelíden Vaneau. – A kalapdobozba rejtett zárfeltörő mechanika már a hatóságok birtokában van. A mi korábbi útitársunk pedig jelenleg a legközelebbi fogdában elmélkedik a finommechanika és a törvény szigorának kapcsolatáról.
A zaklatott új utas reszkető kézzel vette át a gőzölgő csészét, miközben szorongva, megszeppenten nézett a fődetektívre.
– Uram... mi van, ha a családi óráim ritmusa mégis gyanút kelt valakiben?
– Megnyugtatom, egy becsületes szerkezet ketyegése kifejezetten altató hatású – mosolyodott el Vaneau. – Csupán a hamis ritmusok késztetnek nyomozásra.
A szerelvény ekkor lassítani kezdett, s a fékek halk sziszegéssel jelezték, hogy az Intercontinental Express lassan begördül Val-de-Loir állomására.