XXX/9. A zörgő kalapdoboz — Állomás Vandrecourt-ban

– Rendkívül találékony szerkezet – fűzte hozzá Monsieur Vaneau, miközben óvatosan megérintette a kalapdoboz alján rejtőző apró fogaskereket. – A finom rugó nem a kalap karimáját tartja, hanem kis szögben kiemelkedve pontosan a szomszédos fülke zárjának reteszéhez illeszkedik. Elég volt egyetlen határozott mozdulat a folyosói árnyékban, és a szomszédos fülke ajtaja észrevétlenül kinyílt.
– Ez abszurdum! – hördült fel a sötét köpenyes utas, bár a hangja már messze nem csengett olyan magabiztosan. – Egy tisztességes kalapdobozról van szó!
– A tisztességes kalapdobozok ritkán kattannak három másodpercenként, mint egy elszabadult falióra – jegyezte meg Laurent kalauz, s szigorúan megigazította a sapkáját. – És nem hordoznak magukban annyi edzett acélt, amiből egy kisebb fűtőházat is össze lehetne rakni.
– Pontosan – bólintott Vaneau. – A félrevezetés mesteri volt, hiszen mindenki azt hitte, a zörgés csupán egy kilazult doboztető hangja. Ám a fizika és a vasúti zárak nem ismerik a kifogásokat.
Mielőtt a sötét köpenyes utas újabb kétségbeesett tiltakozásba kezdhetett volna, a vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosó sárgaréz falikarjai élesen megcsörrentek. A kerekek csikorgó szimfóniája jelezte, hogy az Intercontinental Express eléri a peront. A szerelvény lassan, méltóságteljesen begördült Vandrecourt állomásra.
Az összekötő ajtó sziszegve feltárult, és a hűvös esti levegővel együtt két határozott fellépésű, helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük egy pillantással felmérte a fülke előtt álló társaságot, majd lépett egyet előre, s szigorú tekintetét a sötét köpenyes utasra szegezte:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, álcázott betörés és sorozatos vasúti lopási kísérlet ügyében!
– ...ahogyan azt a logika elvárja – fejezte be Vaneau a félbeszakadt gondolatát egy szelíd, elégedett mosollyal, mintha a hatóságok megérkezése a menetrend legtermészetesebb része lett volna.
A gyanúsítottat csöndben elvezették. A peronon néhány utas leszállt, míg mások sietve megszállták a vagont. Egy újonnan érkező, szürke kalapos úr sűrű elnézéskérések közepette tuszkolt be egy feltűnően nehéz, rézpántos fadobozt a folyosóra, ami alatt a padló élesen megrecsegett.
Laurent kalauz sóhajtva intett a jelzőlámpával, s a vonat ajtajai becsukódtak. Az Intercontinental Express nehézkesen nekilódult, s tovább száguldott a sötét éjszakában a következő állomás felé.