XXX/6. A zörgő kalapdoboz — A mesterien elhelyezett rugó

– Kérem, ne csigázza a kedélyeket, Monsieur Vaneau! – nyögte a sötét köpenyes utas, miközben ujjaival görcsösen kapaszkodott a kerek doboz pántjába. – Ez csupán egy ártalmatlan finommechanikai kísérlet!
– Egy kísérlet, amely rendkívül élénk érdeklődést mutat a szomszédos fülke zárja iránt – jegyezte meg Vaneau szelíd mosollyal. – Igazán lenyűgöző, hogy a nehezék nélküli fogaskerekek pontosan a nyolcas fülke reteszének ütemére rezonálnak.
Laurent kalauz finoman, a mutatóujjával megemelte a kalapdoboz kartonfedelét, épp csak annyira, hogy egy piciny rézfogaskerék guruljon ki belőle egyenesen a folyosó szőnyegére.
– Úgy tűnik, a kalapja elhullajtotta az egyik bojtját, uram – mondta Laurent tökéletes hivatali komolysággal.
– Ez... ez felháborító! Csupán egy egyszerű órásmester segédje vagyok! – kiáltott fel a férfi, de az arca már a hamutartó szürkeségét vette fel.
– Egy órásmester, aki a mutatók helyett a hálókocsi utasainak zárjait igazítja – szögezte le Vaneau száraz eleganciával. – Bár be kell vallanom, a szerkezet elgondolása szinte elismerést érdemel. A nehezék hiánya azonban végzetes hiba volt.
A férfi kétségbeesetten pillantott a folyosó vége felé, de Laurent kalauz meglepő ruganyossággal zárta el a menekülési útvonalat.
– Semmit sem tudnak bizonyítani! – sziszegte az utas.
– A tények ritkán kérnek engedélyt arra, hogy bizonyítékká váljanak – válaszolta Vaneau halkan.