XXX/4. A zörgő kalapdoboz — A finomáttétel rejtélye

– Mellesleg – jegyezte meg Monsieur Vaneau halkan, miközben tekintetét a doboz kerek selyemszalagjára függesztette –, a jó minőségű kalapok ritkán igényelnek felhúzókulcsot és másodpercenkénti három kattanást.
– Ez egy egyedi szerkezet! – hajtogatta szaporán a sötét köpenyes utas, miközben még közelebb lapult a nyolcas fülke falához. – A kalapkarimát igazítja formára!
Laurent kalauz elfojtott egy halvány mosolyt, és elégedetten fonta össze a karját.
– És a kalapkészítő mester véletlenül sem alkalmazott nehezéket? Mert a doboz súlya alapján legfeljebb némi szélcsend lapul benne.
– Önök túllépik a hatáskörüket! – csattant fel az utas, ám a hangja elvékonyodott, ahogy Vaneau elővette zsebéből a klasszikus ezüst zsebóráját.
A detektív kinyitotta a fedelét, majd hűvös nyugalommal a számlapra pillantott.
– Pontosan négy perc múlva Chantraine állomásra érkezünk – mondta Vaneau száraz eleganciával. – És a helyi nyomozók kétségkívül roppant kíváncsiak lesznek egy olyan különleges nemezkalapra, amely rövidesen eléri a rugóteljesítménye végét.
– Milyen rugóét? – horkant fel a férfi, de ujjai megremegtek a doboz selyemszalagján.
– Arra a rugóra gondolok – folytatta Vaneau –, amely nem a nemez ívét tartja, hanem egy rejtett óraművet hajt. Zseniális elgondolás, csupán a nehezék hiányzik belőle, ami elfedné a csomag pillekönnyű természetét.