XXX/1. A zörgő kalapdoboz — Árnyak a folyosón

A szerelvény egyenletes kattogással gyorsult fel, maga mögött hagyva Saint-Léonard kivilágított peronját. Laurent kalauz zsebkendőjével megtörölte feszült homlokát, s megkönnyebbülten sóhajtott fel a nyolcas fülke ajtójában.
– Becsületszavamra, Monsieur Vaneau, el sem hiszem, hogy a gravitációs pánikot egyetlen elcserélt rugó okozta – mondta a kalauz, még mindig kissé zaklatottan. – Egy pillanatra azt hittem, a szerelvény maga vált kiegyensúlyozatlanná!
– A mechanika örömei, kedves Laurent – felelte Vaneau higgadt eleganciával, miközben elcsomagolta a táskát. – A fizika törvényei ritkán szeszélyesek, a csalók szándékai viszont annál inkább.
Ebben a pillanatban a folyosóról halk, ritmikus zörgés hallatszott. A Saint-Léonard állomáson felszállt zaklatott új utas lépkedett el a fülke előtt. Karján egy szokatlanul nagy, ám láthatóan pillekönnyű kalapdobozt egyensúlyozott, amely minden egyes zökkenőnél furcsa, fémes csörgést adott ki.
– Remélem, abban a dobozban nem egy újabb rugós szerkezet rejtőzik – suttogta Laurent, s gyanakvóan az elhaladó alak után pillantott.
– Ne siettessük a dolgokat – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal. – Egy kalapdobozban rendes körülmények között kalapnak kellene lennie. Ám ha a kalap fémesen zörög és nem nyom többet a levegőnél, a divat világa alighanem újabb meglepetéseket tartogat számunkra.
Az új utas óvatosan behelyezte a dobozt a szomszédos fülkébe, miközben riadtan mérte végig a folyosót. A szerelvény megállíthatatlanul robogott tovább Chantraine irányába.