XXVIII/2. A rézpántos doboz — Halk feszültség a hatosnál

– Ha jól sejtem, Laurent, a hatos fülke lakója nem egyszerű öntvényt cipel, hanem valami sokkal törékenyebbet – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben guggolva megszemlélte a szőnyegen csillogó porszemcséket.
– Talán egy óraművet, uram? – kérdezte Laurent halk megilletődöttséggel, gyanakvón pillantva a zárt ajtóra. – Olyan szorosan markolta azt a rézpántos dobozt, mintha az élete múlna rajta.
– Az élet ritkán rézpántos, de kétségkívül nehéz – válaszolta Vaneau. Felegyenesedett, majd óvatos léptekkel közelebb ment a határozottan elreteszelt ajtóhoz. Bent éles fémes csörrenés hallatszott, amit fojtott zihálás követett.
– Uram? – kopogtatott halk udvariassággal Vaneau. – Ha a zár akadozik, a grafitos olaj csodákra képes. A hálókocsiban mindig tartunk egy kis üvegcsével.
– Menjenek innen! – szűrődött ki a reszkető válasz a fülkéből. – Nem tudják, mit hoztam fel! Ha a légnyomás megváltozik, vége mindennek!
Laurent rémülten hátrahőkölt.
– Légnyomás? Uram, Auberoche után a magas viadukt következik!
– Nyugalom, Laurent – felelte Vaneau száraz eleganciával. – A vasúti mérnökök ritkán igazítják a hidak magasságát a riadt utazók képzeletéhez.