XXV/3. A zümmögő ládikó — Vibráció és hűvös logika

Laurent kalauz szárazon nyelt egyet, majd óvatosan megérintette a rezonáló faajtót.
– Még a kilincs is remeg! – nyöszörögte halkan. – Mi van, ha valami meglazult odabent?
– A fizika törvényei szerint leginkább a fülke lakójának idegei lazultak meg – felelte Vaneau, miközben a folyosó szőnyegét tanulmányozta. – Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a zümmögés ritmikus ciklusokban felerősödik, majd elhalkul.
A sötétkék bársonydoboz tulajdonosa, a zaklatott új utas ekkor lépett vissza a folyosóra. Arca sápadt volt, tekintete riadtan ugrált Vaneau és a kalauz között.
– Nem szabad kinyitni! – dadogta szaporán, a kezét tördelve. – A rezgés... az az egyensúlyi állapot!
– Valóban? – emelte meg a szemöldökét Vaneau. – Azt hittem, az egyensúly inkább a csend tulajdonsága. De ha ez a finom kis mechanizmus a nyugalmat szolgálja, kár lenne megzavarni.
– Ön nem érti! – suttogta szaggatottan az elegáns hölgy, szorosabbra vonva magán a selyemsálat. – Ez a zúgás elviselhetetlen! És mi van, ha az a doboz felrobban?
– A robbanóanyagok ritkán járnak ilyen dallamos rezonanciával, madame – válaszolta Vaneau száraz derűvel. – Bár elismerem, a modern technika tartogathat meglepetéseket.