XXIX/7. A bőrdiplomatatáska súlya — Feszült várakozás

A zaklatott utas kiguvadt szemmel meredt a sötétbarna bőrdiplomatatáskára, amely a rejtett szerkezet feloldása után immár teljesen mozdulatlanul pihent a kisasztalon. Laurent kalauz óvatosan közelebb lépett, de a kezét megfontoltan a háta mögött tartotta, mintha a tárgy bármelyik pillanatban újra életre kelhetne.
– De miért cserélte volna el velem bárki is a csomagját? – kérdezte a zaklatott utas remegő hangon. – Én csak egy egyszerű órásmester vagyok!
– Éppen ez a nyitja a dolognak, kedves uram – felelte Monsieur Vaneau száraz eleganciával, miközben visszacsúsztatta ezüst zsebóráját a mellényzsebébe. – Egy órásmester finom ujja azonnal megérzi a rejtett mechanika rezgéseit. A táska valódi tulajdonosa a sötét folyosón tévedésből az Ön poggyászát emelte le a tartóról, s mire rájött a hibára, már késő volt.
– Vagyis a valódi tulajdonos most retteg a lelepleződéstől? – kérdezte Laurent kalauz, megtörölve izzadt homlokát.
– A bűntudat rendkívül nehéz teher, kalauz úr – jegyezte meg a fődetektív halk, higgadt mosollyal. – Sokkal nehezebb, mint egy trükkös rugóval eltolt súlypont. Az illető Saint-Léonard állomáson megpróbálja majd visszaszerezni azt, amit elhamarkodottan elcserélt.
A vonat fékjei ekkor élesen felszisszentek, s a szerelvény lassan gördülni kezdett a peron fényei felé.