XXIX/1. Új rejtély a hálókocsin — A bőrdiplomatatáska súlya

Monsieur Vaneau lassan visszasétált a hálókocsi folyosójára, ahol Laurent kalauz még mindig a homlokát törölgette egy elnyűtt zsebkendővel. A szerelvény komótosan gyorsított, maga mögött hagyva Valcourt állomásának sárgás lámpafényeit.
– Laurent, ön szerint a gyanakvásnak van fizikai súlya? – kérdezte a fődetektív csendes eleganciával.
– Amennyire a hátam fáj a mai műszak után, monsieur, a dobozoknak és táskáknak biztosan van – sóhajtott a kalauz, majd a folyosó túlsó végébe pillantott. – Az az új utas a nyolcas fülkénél mindenesetre úgy szorongatja azt a bőrdiplomatatáskát, mintha az egész élete abban lapulna.
A zaklatott új utas valóban riadtan pillantott körbe. Igazított egyet a gallérján, majd szinte besurrant a fülkéjébe, miközben a táska halk, meglepően nehéz koccanással ért padlót.
– A túlzott óvatosság a legbiztosabb módszer arra, hogy valaki felhívja magára a figyelmet – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal. – De ne siessük el a dolgot. Egyelőre csak egy nehéz poggyászt láttunk és egy embert, aki túlságosan félti a nyugalmát.
Mielőtt Laurent válaszolhatott volna, a nyolcas fülke ajtaja mögül egy furcsa, fémes kattanás, majd egy elfojtott, ijedt kiáltás hallatszott.