XX/7. A lakatolt púdertáska — Függöny mögötti szándékok

– Ne tartsa olyan szorosan, madame, hacsak nem akarja, hogy a finom púder teljesen tönkretegye a ruháját – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben előhúzta patyolattiszta zsebkendőjét. – A rugós szerkezetek ritkán mutatnak tiszteletet a selyem iránt.
– De miért akarna bárki egy ketyegő dobozzal ijesztgetni bennünket? – kérdezte Laurent kalauz, miközben óvatosan hátrált egy lépést a fülke bejárata felé. – És főleg miért éppen az éjszaka közepén?
– Mert a pánik a legjobb függöny, Laurent – válaszolta a fődetektív száraz mosollyal. – Amíg ön a szerelvény vészfékjén gondolkodik, a tisztelt hölgy pedig a retikülje sorsa miatt aggódik, valaki egészen másfajta értéket mozdít el a szomszédos fülkéből.
– A nehéz hegedűtokot? – rebbent meg az elegáns hölgy tekintete, s a hangja alig hallható suttogássá halkult.
– Vagy a benne rejtőző dokumentumokat – bólintott Vaneau. – A kettő közötti különbség csupán súlykérdés. De a válaszhoz ismernünk kell a menetrendet.
A detektív ekkor elővette régi ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással kinyitotta a fedelét, s mozdulatlanul nézte a számlapot.
– Pontosan hét perc múlva Mireaux-le-Château állomásra érkezünk – mondta nyugodtan. – És ha a számításaim helyesek, ott valaki szokatlanul sietősen próbál majd távozni.