XX/1. A lakatolt púdertáska — Halk kattanás a hálókocsiban

Az Intercontinental Express kerekei egyenletes ritmusban zakatoltak tovább a sötétségben. Laurent kalauz elégedett sóhajjal igazította meg az egyenruháját, majd óvatosan Monsieur Vaneau-hoz lépett.
– Hát, uram, el kell ismernem, a platinatömbök zsebben hordása meglehetősen előnytelen a testtartásnak – jegyezte meg a kalauz, miközben zsebkendőjével megtörölte a homlokát. – Bár én már semmin sem lepődöm meg ezen a vonaton.
– A meglepetés, kedves Laurent, csupán a hiányzó információk kellemetlen mellékhatása – felelte csendesen Vaneau, és kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben. – És amint látja, az éjszaka még tartogat számunkra apróbb rejtélyeket.
Ekkor a folyosón végigsétált az új utazó. Az elegáns hölgy finom selyemruhát viselt, de tekintete nyugtalanul cikázott a fülkék ajtai között. Szoros ölelésben tartott a mellkasán egy apró, fekete bőrből készült púdertáskát, amelyen egy meglepően vaskos, csiszolt sárgaréz lakat fénylett.
– Bocsánat – fordult Vaneau felé a hölgy, s suttogó hangja vibrált a feszültségtől. – Ez a VIP hálókocsi, ugye? Biztonságban vannak itt a magánjellegű... értéktárgyak?
– A biztonság relatív fogalom, Madame – válaszolt Monsieur Vaneau halk eleganciával. – De garantálhatom, hogy ezen a vonaton a legsúlyosabb titkok is tisztázódnak.
– Ez nem titok, csak... törékeny – helyesbített a hölgy, s ujjai idegesen simítottak végig a kis lakaton. A táska belsejéből halk, ütemes kattanás szűrődött ki.
Laurent gyanakvóan pislogott a retikülre.
– Ugye most nem kell aggódnunk, Monsieur Vaneau?
– Dehogy, Laurent – mosolygott szárazon Vaneau. – A púdertáskák ritkán veszélyesek. Hacsak nem púder helyett valami mást őriznek bennük.