XIX/8. A nehéz hegedűtok — A zsebóra kattanása és a sárgaréz titka

Monsieur Vaneau nem sietett a válasszal. Lassan benyúlt a mellényzsebébe, s előhúzta a megszokott, kopott ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással felpattintotta a fedelét, pillantást vetett a mutatókra, majd nyugodtan a körülötte állókra nézett.
– Pontosan hat perc múlva Montvallon állomásra érkezünk – jelentette ki szelíden. – És addig épp marad időnk helyre tenni ezt a kis fejtörőt.
– Azt akarja mondani, hogy tudja? – hüledezett Laurent kalauz.
– Amit itt látunk, az nem robbanószer, s nem is tiltott fegyver – folytatta Vaneau, a sárgaréz lemezek csiszolt élére mutatva. – A fiatal hölgy csak gyanútlan futár volt. A nehéz rézlapok nem elrejteni, hanem helyettesíteni hivatottak valamit: egy pontosan ugyanilyen súlyú platinatömböt, amelyet a sötét köpenyes úr cserélt ki még a felszálláskor. Ugye, uram, a saját köpönyege zsebei nem véletlenül húzzák le ennyire a vállát?
– Ez képtelenség! – hördült fel a sötét köpenyes utas, és hátralépett, de Laurent meglepő határozottsággal elállta az útját. Herr Lindner megkönnyebbülten sóhajtott fel:
– Tehát nem fogunk felrobbanni?
– Legfeljebb a felháborodástól – mosolygott M. É. V.
Mielőtt azonban kiejthette volna a végső konklúziót, a vonat hirtelen nagyot fékezett. A csikorgó kerekek lendülete megrázta a kocsit, s az Intercontinental Express lassan begördült a kivilágított peron mellé.
Az ajtók sziszegve kinyíltak, s két egyenruhás helyi nyomozó lépett a szűk folyosóra. A vezetőjük szigorúan körbenézett, majd egyenesen a sötét köpenyes férfihoz lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a fővárosi értékcikk-múzeum kifosztása ügyében – mondta a tiszt.
– Csupán a pontosság kedvéért: a platinát a jobb belső zsebében találják – tette hozzá Vaneau halk, udvarias hangon.
A csendőrök elvezették a tiltakozó férfit. Az utasok egy része leszállt, s míg Laurent elégedetten igazította meg a sapkáját, egy új utazó lépett a kocsiba: egy elegáns hölgy, aki egyetlen apró, de szokatlanul gondosan lakatolt púdertáskát szorított a mellkasához. Monsieur Vaneau csendben figyelte, ahogy a szerelvény ajtai becsukódtak, s a vonat továbbrobogott az éjszakában.