XVIII/8. A selyemmasnis dobozok — Belső időzítők és feszült pillantások

– A centiméterek valóban nem keltenek feszültséget, kivéve, ha a Kalauzi Szabályzat Harmincadik Cikkelyéről van szó – mormogta Laurent, és hivatalos szigorral a torony legfelső dobozára mutatott. – Ez a harmadik kocka konkrétan eltorlaszolja a vészkijárat felé vezető lélegzetvételnyi teret.
– Ugyan, kalauz úr – szólalt meg a fiatal, fátyolos hölgy halk, megremegő hangon. – Kérem, ne vitesse le őket a csomagtérbe! A finom mechanika nem bírja a zötykölődést. Bármelyik pillanatban kioldhat a biztonsági rugó!
Herr Lindner azonnal két lépést hátrált, egyenesen báró Kray elegáns cipőjére taposva.
– Kioldhat?! Megmondtam! – sziszegte a báró, miközben elfojtott káromkodás kíséretében próbálta kiszabadítani a lábfejét. – Vaneau úr, ön az előbb még svájci zenedobozról beszélt! Egy zenedoboz nem szokott kioldani, hacsak nem robbanásra tervezik!
– A rugós szerkezetek természetrajzához hozzátartozik a kioldás, báró úr – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben végigsimított a legfelső doboz selyemmasniján. – De biztosíthatom, hogy a legrosszabb, ami történhet, egy kellemes keringő dallama vagy egy automata kalaptűt mozgató kar némileg szokatlan felbukkanása.
A sötét köpenyes utas a folyosó végén mélyebbre húzta a kalapját, és elfojtott türelmetlenséggel köszörülte meg a torkát.
– Akkor talán visszatérhetnénk a fülkéinkbe? – kérdezte hidegen. – Egyesek pihenni szeretnének, nem pedig kézműves kalapdobozok ritmusát hallgatni.
– A türelem elengedhetetlen az utazáshoz – fordult felé Vaneau egy halvány mosollyal. – Különösen, ha a dobozok ritmusa kísértetiesen emlékeztet egy elcserélt csomag belső időzítőjére.