XVIII/6. A selyemmasnis dobozok — Vizsgálat a szűk folyosón

– Talán fel kellene nyitnunk az egyik dobozt, hogy eloszlassuk a kételyeket! – csattant fel báró Kray, miközben éles, türelmetlen pillantást vetett a fátyol mögé rejtőző arcra.
– Hozzányúlni sem szabad! – förmedt rá a fiatal, fátyolos hölgy, és feszülten összefonta karját a mellkasán. – A legkisebb rázkódás is elállíthatja a finom mechanikát!
Herr Lindner még beljebb húzta a vállát a fülke falánál, szemeit a kék masnis dobozról el sem véve.
– És ha nem a mechanika áll le, hanem mi repülünk a levegőbe? – sziszegte idegesen. – Monsieur Vaneau, ön valóban úgy véli, hogy egy ketyegő, sziszegő papírdoboz ártalmatlan kedvtelés?
Laurent kalauz szigorú ábrázattal lépett közelebb, ám a papírdobozból áradó halk, ütemes kattogás hallatán önkéntelenül megtorpant.
– A vasúttársaság szabályzata egyértelműen tiltja a veszélyes vagy ketyegő szerkezetek szállítását a VIP szekcióban – jelentette ki felháborodottan.
Monsieur Vaneau nem jött zavarba. Udvarias mosollyal hajlott a dobozok fölé, ujjával finoman megérintve a kék selyemszalag csomóját.
– A szabályzat, kalauz úr, bizonyára a robbanóanyagokra vonatkozik, nem pedig a svájci precíziós órásmesterek remekeire – felelte a fődetektív csöndesen. – Bár elismerem, a selyemmasni valóban rendkívül megtévesztő álcázás.
– Ön még most is viccelődik?! – kiáltott fel a sötét köpenyes utas a háttérből.
– Dehogy viccelek – válaszolta Vaneau megfontoltan. – A félelem mindig túl gyorsan von le következtetéseket. A mechanika ritmusa viszont sosem hazudik.