XVIII/5. A selyemmasnis dobozok — Felderítés és gyanakvás

– Ez nem puszta asztali óra! – csattant fel báró Kray, hátrahőkölve a legközelebbi kék masnitól. – Egy közönséges óra nem sziszeg!
– A finom mechanikai olaj, báró úr – felelte Monsieur Vaneau derűs nyugalommal –, melegben hajlamos enyhe párát kibocsátani. Bár elismerem, a gyanakvás valóban kiválóan serkenti a vérkeringést a fülkében.
A fiatal fátyolos hölgy felcsattant, hangjában tiszta felháborodással és rejtett feszültséggel.
– Semmi közük hozzá! Ezek magántulajdonban lévő, rendkívül kényes szerkezetek!
– Melyek közül az egyik sajnálatos módon éppen a kalauz úr bokáját fenyegeti – jegyezte meg Herr Lindner, miközben idegesen a fülke falához lapult.
Laurent kalauz méltóságteljesen megigazította a tányérsapkáját, miközben szigorú pillantást vetett a felhalmozott papírdobozokra.
– Amennyiben a tisztelt hölgy ketyegő dobozai akadályozzák a szabad áthaladást, kénytelen leszek a poggyászkocsiba intézkedni.
– Azt már nem! – vágott közbe a sötét köpenyes utas. – Nem fogunk egy gyanús szerkezet felett ülni a következő megállóig!
Monsieur Vaneau finoman elmosolyodott, majd végighúzta ujját a legfelső doboz hűvös selyemszalagján.
– A pánik, uraim, túlságosan sok energiát pazarol el. A megoldás sokkal közelebb van, mint gondolnák.