XVIII/4. A selyemmasnis dobozok — Pánik és pontos szerkezetek

– Egy bomba, báró úr – jegyezte meg Vaneau elgondolkodva –, ritkán igényli a brüsszeli csipkét és a gondosan megkötött kék selyemmasnit. A pokolgépek készítői sajnálatos módon híján vannak a kifinomult dekorációs érzéknek.
– De hisz ketyeg! – kiáltott fel a sötét köpenyes utas, miközben a fülke falához lapult. – Vagy talán a kalapdobozok mostanság szívveréssel is rendelkeznek?
– A ritmikus kattogás – válaszolta Vaneau derűsen – sokkal inkább utal egy precíz fogaskerék-mechanizmusra, mintsem egy fenyegető tragédiára. Bár elismerem, a magas C-hangon rekedt rémület mindig drámaibbá teszi az utazást.
– Ez… ez csupán egy különleges ajándék – rebegte a fiatal fátyolos hölgy, miközben kétségbeesetten próbálta eltakarni a doboz alján finoman megmozduló szaténszalagot. – Egy felhúzható asztali óra.
– Amely láthatóan nagyon szeretne kiszabadulni a csipkék fogságából – tette hozzá Herr Lindner, még mindig a zsebkendőjét gyűrögetve.
Laurent kalauz végre kiszabadította a kabátja alsó gombját a felhalmozott papírdobozok szorításából, és méltóságteljesen megigazította a tányérsapkáját.
– Ha a hölgy órája robban, az szerfelett kellemetlen lenne a menetrendre nézve – jegyezte meg.
Monsieur Vaneau ekkor lassan elővette a mellényzsebéből régi ezüst zsebóráját, és halkan kipattintotta a fedelét. Egy pillanatig nézte a mutatókat.
– Pontosan tíz perc múlva Solange állomásra érkezünk – mondta teljesen higgadtan. – És ott bizonyosan kiderül, hogy a kék masnik mögött egy ritka antik szerkezet rejtőzik-e, vagy csupán egy meglehetősen elszánt csempész ármánya.